József Attila vajon elírta az első sort?  Hétköznap csak annyit mondanánk: „ha rejtelmek zengenek”. Így, hogy felcserélte a szórendet még nagyobb hangsúlyt kap a rejtelmek szó. Milyenek lehetnek a zengő rejtelmek? Zenélnek, csengenek-bonganak és olyanok, mint a zene vagy mint éppen a váci harangjáték a főtéren. Bár értelmük néha nincs, és emiatt értelmileg nehezen nevezzük meg őket, de mégis, érzelmileg egyértelműek. Mint a zene, mint a vers, mint a harangpavilon vagy mint a szerelem.

Az őr talán egy középkorú lovagot idéz elénk: talpig nehéz fegyverzetben védi, óvja az értékét. A mesék őrző, védő, holtig hűséges lovagjára vagy őrzőjére gondolhatott itt.

Nem szokványos ez a rím: mesékbe’-hűségbe. Helyesen így hangzana: mesékben-hűségbe. Aposztróffal jelzi József Attila, hogy hiányzik ott egy hang: mesékbe’. Ettől a szöveg zenésebb lesz, jobban rímelnek a sorok. Szól a szellő, szól a víz, /elpirulsz, ha megérted. A természet legszebb erői, a szél, a víz, a levegő, folyó valamit suttognak, zengenek vagy mondanak…Nem tudjuk, mit mondanak, de ha tudnánk, elpirulnánk. Ott van a gyönyörű ’folyamodnak’ szó: a víz képének közelségében halljuk benne a folyó zúgását is. A szív üzenetét közvetítve inkább választékos lesz a hatása, a kérést és az odafordulást hordozza.

A harmadik versszak mintha mindent megmagyarázna: a szerelmes ember szólal meg a versben, a szerelméhez szól, és magát a verset is ilyen szerelmesen mondja. Az ének és a vers szinonimái egymásnak, látszik, hogy az ’éneklem’ ige helyett az ’írom’ szerepel itt: írom az énekemet.  A megoldás azonban a megszólított nő kezében van: Ő adhatja meg a feloldást, ő teheti könnyűvé a hűséget, ő tudja azt könnyűvé, vagyis értelmessé és érdemessé tenni. Hűségesnek lenni nem könnyű, de van értelme, ha megkapja a feloldozást és a jutalmat a hűséges férfi.

Milyen egyszerű: a hűség szóval ért véget az első versszak, a hűséggel a harmadik, ott az talpig nehéz volt, itt viszont megjelenik a megoldás: a nő könnyűvé tudja ezt tenni. De itt nehezebb érzésekről van szó, bár mesei köntösbe bújva: arról, hogy a világegyetem, az egész természet szerelmes, szerelmes minden ember, és mindenki igyekszik megérteni a szerelemnek és a saját szerelmének a rejtelmeit.